Memento (2000)

http://www.imdb.com/title/tt0209144/

Regi: Christopher Nolan

Manus: Jonathan og Christopher Nolan

Med: Guy Pearce, Carrie-Anne Moss og Joe Pantoliano.

Spilletid: 113 min

Christopher Nolan er allerede blitt presentert på denne listen, som regissøren av The Dark Knight. Som jeg sa da, så er han en av mine favorittregissører og har laget Batman Begins, The Prestige og Insomnia, alle filmer som rangerer fra bra til veldig veldig bra. Manuset til Memento er basert på en novelle skrevet av Jonathan Nolan, Christophers bror.

Hovedrollen spilles av Guy Pearce, kjent fra L.A. Confidential og den nyere The Proposition. De andre to store rollene blir spilt av Carrie-Anne Moss og Joe Pantoliano, som begge nok er mest kjent for å ha spilt i The Matrix. Moss spilte også i oppfølgerne, mens Pantoliano var med i 26 episoder av The Sopranos. Et ganske lite cast i filmen, men det er så og si kun flinke folk involvert.

Vi følger Leonard (Pearce). Han er i den leie situasjonen at han ikke kan lage nye minner. Han husker hvem han var, men etter at han ble skadet, har han ingen som helst korttidshukommelse. Skaden fikk han når en forbryter slo ham ut, for så å voldta og drepe kona hans. Nå handler Leonards liv kun om å få hevn over denne forbryteren. Han tatoverer fakta på kroppen for å huske dem, og føler han kommer stadig nærmere morderen.

Hadde denne fortellingen blitt fortalt på en "normal" måte, hadde det nok blitt en middelmådig film. Genistreken Nolan gjør, er å reversere rekkefølgen på scenene, samtidig som han lar bakhistorien komme fram i mellomtiden, i svart-hvitt for å skille de ut. Og det er her man kan forstå hvor vanskelig det må ha vært å skrive manuset. Man skulle tro at det å begynne med den siste scenen, for så å ta scenen før, og så den før det igjen, osv, ville ødelegge all spenning, siden man vet hvordan det ender. Men sånn er det ikke. Man blir sittende og konstant sette sammen nye biter med informasjon, og for hver gang vi får se litt mer av historien, så endres perspektivet. Så Memento klarer det kunststykket å slutte filmen midt i historien, og likevel så blir det en avsløring som jeg mener er en av de beste jeg har sett. En film som du kan tenke over ganske lenge i etterkant.

Guy Pearce spiller veldig bra, og drar oss gjennom historien med fortellerstemme. Som sagt spiller også hele resten av castet veldig bra, kanskje spesielt Pantoliano, i en av sine beste roller.

Som alle Nolans filmer, er også denne fin å se på, både med blandingen av svart-hvitt og farger, og generelt kameraarbeid. Han har klart å fange forvirringen til Leonard veldig godt. Scenene går litt inn i den forrige vi så, altså den som skjer etterpå i historien, og det er godt å ha i begynnelsen, når vi skal kunne forstå hvordan filmen er lagt opp. Det kunne fort blitt total forvirring over hva som skjer når, og selv om det sikkert blir det for noen, ble det ganske klart for meg etter noen scener.

Memento er altså en av de beste mysterie-filmene jeg har sett, og den vil helt sikkert funke også om du føler deg "for smart" for de vanlige krim-thrillerene. Ble nominert til to Oscar, Beste klipp og Beste manus direkte for film, men vant ingen av dem. Desto større suksess på IMDb, der den har ratingen 8.6/10 med 203 589 stemmer, og dermed havner på 27. plass på listen over de beste filmene noensinne. Sjekk ut traileren nedenfor, og se filmen etterpå.

Har du sett Memento? Hvis ja, er det et kommentarfelt rett nedenfor her. Der kan du skrive hva du syns om den.

Og helt til slutt i dag, en liten RIP til Paul Newman, som døde av kreft i går, 83 år gammel. Her er slutten på Butch Cassidy and the Sundance Kid, en av hans beste filmer, og en av de beste sluttene også.

Az egész földön tökéletesen új, hatodik emberfaj van kialakulóban. Az új emberfaj kialakulása, keletkezése, kibontakozása érthetetlen nagy misztérium.

Amíg ennek a fajnak a Föld minden táján elszórt tagjai egyedül állottak, önmaguk előtt is úgy tűnt, hogy abnormis, lehetetlen lények, akik környezetükkel és világukkal nemcsak hogy nem tudnak megegyezni, hanem azzal egyetlen lényeges pontban sem érintkeznek.

Ezek az emberek a Földön elszórva, magukban voltak, környezetüktől sarokba állítva és mellőzve. Idegenek voltak. Mert valóban idegenek voltak.

Az új fajból minden valószínűség szerint igen sok ember el is veszett. Ki tudja hogyan? Egy része öngyilkos lett, egy része elzüllött, inni kezdett vagy fellázadt, a törvénybe ütközött és börtönbe került. Egy része kedélybeteg lett vagy megzavarodott.

Végül a faj keletkezésének misztériumához teljesen hasonló; érthetetlen, újabb nagy misztérium volt, hogy az új faj képviselőiben lassan kifejlődött a tudat: már nem vagyok egyedül.

Az még titok, hogy a hozzám hasonlóak hol vannak. De már tudom, hogy vannak, és ha találkozom velük, felismerem őket anélkül, hogy egyetlen szót is váltanánk.

Amíg valamilyen emberből csak egy van, kivétel, ha kettő, különös, ha három, már közösség. Egyelőre még csak nyomokban. A harmadik nagy misztérium, a találkozás és egyesülés, még késik.

Közvetlen link a hangfájlra, Szemző Tibor és a Gordiuszi Csomó előadásában, interneten való meghallgatásra - ide kattints

Szemző Tibor honlapja: www.szemzo.hu

Angolul:

Hamvas Béla: MYSTERIUM (THE THIRD GREAT MYSTERY STILL AWAITS)

A sixth, and totally new, human race is in the making across the face of the world. The manner of the formation, origin and evolution of this new human race is a great, inexplicable mystery.

As long as those belonging to this race stood alone, scattered to all corners of the Earth, they seemed even to themselves abnormal, impossible creatures, not merely incapable of adjusting to those around them and their world but lacking even a single essential point of contact with these.

These people were left to themselves, scattered across Earth, set in corners and ostracised by those around them. They were aliens. For they truly were alien.

In all likelihood, very many members of this new race were lost. Who knows how? Some took their own life, others sank into depravity, took to the bottle or rebelled, fell foul of the law and went to prison. Some became melancholic or unhinged.

Ultimately, in an inexplicable further great mystery, fully comparable to the mystery of the formation of the new race, there slowly arose in representatives of this new race a consciousness that I am no longer alone.

The whereabouts those similar to me are still a secret. But now at least I know that they exist, and when I encounter them I recognise them without a word passing between us.

As long as there is just one of a kind, he is an exception, two are still odd, but three already makes a community. As yet rudimentary. The third great mystery, that of their converging and uniting, still awaits.

www.szemzo.hu

*

A teljes szöveg:

Hamvas Béla: A Vízöntő

(részlet A láthatatlan történet című esszékötetből)

1.

Aki csillagászattal csak egészen keveset foglalkozott, tudja, hogy mi a precesszió. Ezzel a kifejezéssel azt az eltolódást jelölik meg, amelyet, lehet, a Föld tengelyének ingadozása idéz elő. Tudjuk, hogy a Nap tavaszi napéjegyenlőség idején a Kos csillagképének pontosan nulla fokán kel, ahogy őszi napéjegyenlőség idején pontosan a Mérleg nulla fokán. Az előbbi a tavasz, az utóbbi az ősz kezdete. Csakhogy a dolog nem szokott egyezni. A Föld tengelyének ingadozása következtében évről évre nem is mérhető eltérés keletkezik. A Nap hajszálnyival odébb kel. De ha két év között a különbség csaknem semmi, száz év alatt már, ha nem is számottevő, de mérhető. A különbség kétezer év alatt körülbelül harminc fokot tesz ki hátrafelé, vagyis a tavaszi napéjegyenlőség pontja előrehalad. Ezt hívják precessziónak.

A precesszió miatt támad az a helyzet, hogy kétezer év elteltével, tavasszal a Nap már nem a Koscsillagkép nulla fokán kel, hanem, mivel harminc fokkal eltolódott, a mögötte levő csillagkép, a Halak nulla fokán. És amikor kétezer év elmúlt, a Nap már nem a Halakban kel tavasszal, hanem hátrál és átlép a következő csillagképbe, a Vízöntőbe.

A csillagászatban ennek a jelenségnek csak annyi fontosságot tulajdonítanak, mint a többi kozmikus jelenségnek: tudomásul veszik és pont. A keleti asztrológia azt mondja, hogy ilyen kétezer esztendő körülbelül egy világhónap. Tizenkét világhónap, körülbelül 26 ezer év, egy világév. Mert a keleti asztrológia tágabb, fölényesebb, szélesebb távlatú szemlélete összefüggést talált a csillagjárás és az emberiség sorsa között. Az egyes világhónapok nagy történeti korszakok, görög szóval: aiónok. A hónapok annyira zártak, hogy az egyikből a másikba való átmenet kritikus. A világévek felén, hat világhónaponként pedig nagy katasztrófák keletkeznek. Ilyen volt a legutóbb, időszámításunk előtt tizenháromezer évvel, Atlantisz elsüllyedése.

Ma a Halak csillagképéből lépünk ki. A hónap befejeződött, és az aión lezárult. Válságos időbe jutottunk, s ezt csaknem mindenki saját bőrén is érzi. Most lépünk át a következő képbe, a Vízöntőbe. Tökéletesen új élet következik, miután a régi lezárult. Az egész Földet és emberiséget alapjában megrázó események megjelenése. Az apokalipszis egy neme. Hogy a Halak-korszak milyen volt, azt tudjuk. Kétezer év története beszél róla. Hogy a Vízöntő milyen lesz, azt senki sem tudja. Amiről e pillanatban tudomást szerezhetünk: mi történik, amikor a Halakból a Vízöntőbe lépünk.

2.

Abban az időben élünk, mondta Le Bon ötven évvel ezelőtt, amikor az egyén tudatos tevékenységének helyébe a tömeg tudattalan tevékenysége lép. A változás akkor nemcsak hogy ártalmatlannak, hanem kívánatosnak látszott. Voltak, akik a tömeget zendülésre izgatták. Marx és a szocializmus apostolai, anélkül, hogy tettüknek jelentőségével csak távolról is tisztában lettek volna, lázadást készítettek elő. Ha tudták volna, hogy az uralomra jutó tömeg az emberiség nagy eszméit egyáltalán nem úgy fogja megvalósítani, ahogy hitték, sőt, mivel magával kell hoznia magát, mint ahogy egész lényét és természetét is magával hozta, az összes eszmék megvalósításának lehetőségében való reményt egyszerűen át fogja húzni, az apostolok forradalmasító irataikat minden bizonnyal nem írták volna meg olyan könnyelműen. Ha ma Marx, Engels, Lassalle vagy a forradalmárok közül bárki felébredne, s meglátná, hogy mi volt az, amit oly hévvel ébresztgetett, gondolkodóba esnék. S ha lenne benne, mint ahogy a legtöbben volt, a komolyságnak kicsiny szikrája: Nem ezt akartam, dadogná szegény az önvádtól lesújtva. Mindegyik azt hitte, hogy a tömegben angyalt ébreszt. Ma már látná, hogy nem az. És már látná, hogy a szörnyeteg felébredt. Az egyén tudatos tevékenységének helyébe a tömeg tudattalan tevékenysége lépett. Az apostol kézzelfoghatóan tapasztalhatná, hogy a társadalom csak valami másnak a függvénye. A tömeg uralma azt jelenti, hogy az egyéni, világos, értelmes, józan, tudatos tevékenység helyébe a tömeg zavaros, vak, homályos, tudattalan tevékenysége lép, és ezzel az egész emberi lét elhomályosul és elsüllyed. Ez volt az, amire a forradalmárok nem gondoltak.

Voltak, akik a tömeg uralmának jelentőségét átlátták. Megértették, hogy itt nem uralmi kérdésről van szó. A világhelyzet változott meg. A folyamat nem társadalmi, hanem annál mélyebb: alapvetően életrendbeli. Azzal, hogy a tömeg jut felülre, szükségképpen együtt jár, hogy a tudattalan tevékenység jut felülre. Az egyéni és világos gondolkodás és tevékenység elkezd a tömeg zavaros, tudattalan tevékenységétől függeni. Ami egyszerű és értelmes, az függ a vaktól és zavarostól. A magasabb függ az alacsonyabbtól. Fordított helyzet támad. Az ember fejjel lefelé kezd élni. S a következmények beláthatatlanok.

A szocialisták második nemzedéke, Pareto és Soréi jól látta, hogy tulajdonképpen nem a tömeg testvériségéről, szabadságáról és az emberiség nagy eszméinek diadaláról van szó. Véleményeiket már nem is fogalmazták meg olyan kezdetlegesen. A burzsoá és a proletár osztályharca felületi társadalmi jelenség, amely alatt a világos tudat és a vak tudattalan harca folyik. Akkor a harc még nem dőlt el.

Pareto rezignáltan állapítja meg, hogy egy gondolatnak minél kevesebb világos igazságértéke van, a tömeg annál jobban ragaszkodik hozzá. Ezt a homályos és kétes valamit reziduumnak nevezte el. A reziduum értelmetlen. Ösztönöz, de irracionálisán, és nem ér el semmit. Ez a tömeg jellegzetes gondolkozásformája. A gondolathoz egyébként semmi köze sincs. Aminthogy nincsen köze annak sem, amit Soréi mítosznak nevez. Mítosz azért van, mert a tömeg nem tud gondolkozni, belátni és mérlegelni: a mítosz a szenvedély, a vágy, az ösztön lecsapódása.

A második nemzedék már látta, hogy a reziduum, vagyis a mítosz, a tömeg tudattalan tevékenységének ismertetőjele. Látta azt is, hogy a harc a tudatos és a tudattalan gondolkodás között megindult és tart. Hogy egyebet nem látott, azt nem lehet tőle rossz néven venni. Ezeknek az embereknek a képessége egészen átlagos volt.

Végül azok, akik a helyzetet az első pillanatra megértették. Mindenekelőtt Kierkegaard és Nietzsche. Aztán a kicsiny sereg: Faguet, Merezskovszkij, Pannwitz, Evola, Bergyajev, Valéry, Ortega, Jaspers. Nem éppen rangsorban és nem teljesen. Amit láttak, a következő volt: az eddig alul elhelyezkedett tömeg a társadalom magasabb rétegébe tört. Ezúttal a barbár, nem mint régebben, a népvándorlás idején, a fejlett és magas embert távolról és kívülről rohanta meg, hanem alulról és belülről. Az emberben magában van a tudattalan, ami feltört, és a társadalomban magában van a tömeg, amely feltört. Ez az új népvándorlás, a barbárság vertikális betörése. Amivel együtt jár, hogy a helyzet nemcsak kívülről változik meg; a fejlett és magas ember elűzésével és a fejlett és magas életrend elpusztításával az ember pszichológiai helyzete is megfordul. Ami felül volt, az most lekerül, s ami alul volt, az felmerül. A tudattalan jut fel, a tudat pedig le. Nem az értelem van fent, hanem az ösztön, nem a fény, hanem a homály, nem a paradiso, hanem az inferno, nem a magas, hanem az alacsony, nem a rend és a józanság, hanem a rendetlenség és a szenvedély. Nem a tudatos gondolkozás, hanem a reziduum és a mítosz. Ezért a fordított rend a kiválasztásban, az értékelésben, a rangsorban, az ízlésben.

Ehhez hasonló katasztrófa az embert csak akkor érte, amikor a földet özönvíz árasztotta el, és az emberiség az óceánban elmerült. De akkor az elmerülés külső volt, mint ahogy a népvándorlás is külső: ma az ember saját tudattalanjában és a társadalom saját tömegében merül alá. Az óceán a tudattalan, és a tudattalan az óceán. Vízözön annyi, mint elmerülni a tudattalanban. Ma éljük ezt a belső vízözönt.

3.

Ebben az új helyzetben az, hogy ami lent volt és felkerült, éppen olyan végzetes, mint az, hogy ami fent volt, az elmerült. A tömeg helye lent van, ahogy lent van a tudattalan helye is. Sorsa szerint ide tartozik. Az ökör, ha a szekeret húzza és szánt, szent állat. Ha felkerül, sárkánnyá változik. Az ekét nem húzza többé, az igát ledobja, megvadul és tüzet okád. Az uralkodó helye fent van, mint a tudaté. Sorsa szerint ide tartozik. Az angyal, ha fent él, szent lény, de ha lemerül, ördögivé változik. Nem áraszt világosságot és tüze vulkanikus lesz. Ha a tudattalan, amelynek helye lent van, felkerült, éppen olyan démonikussá válik, mint a tudat, amelynek helye fent volt és lemerül. A szent igavonóból sárkány lesz, a szent világosság angyalából sátán. Mert ami lent türelmesen szolgáló ökör, az fent szörnyeteg, és ami fent fényes angyal, az lent ördög. És az, hogy az igavonóból sárkány lett, éppen olyan katasztrófa, mint az, ahogy az angyalból sátán.

Vannak, akik még ma is azt merészelik hinni, hogy az igavonó a jármot eleget viselte, s most már ideje az angyal helyébe lépni, hadd húzza az azekét. Az észrevétel figyelemre méltó lenne, ha időnként meg lehetne tenni, hogy az ember a hasát a nyakán, az agyát pedig a gyomra alatt viselné. Éppen olyan értelmes lenne a fákat felkérni arra, hogy ezek után gyökereiket dugjak ki a földből, ágaikat pedig fúrják a talajba. A has felül, a nyakon éppen olyan démonikussá válnék, mint az agy alul. Ha a belek elkezdenének gondolkozni és életterveket szőni, ezek bél-gondolatok lennének. Mint ahogy a tömeg uralomra jutásának legelső jele a belek gondolkozásának felülkerekedése volt: előtérbe lépett minden, ami táplálék, gazdaság, gyomor, földi javak, étel. A sárkány egész léte, hogy zabál és horkol.

Ha pedig nem tud jóllakni, rablásra indul, és aki eléje kerül, azt leüti. Nyersanyagra van szüksége -, a tömeg korszakának jelszava: nyersanyag. De ha az agy lemerülne, és elfoglalná a belek helyét, fel kellene hogy lázadjon abban a sötétben, amelyet nem szokott meg, s amely lénye ellen van. Mint ahogy a lemerült szellemi ember ma nem egyéb, mint színtiszta lázadás. A lázadó agyvelő éppen olyan gonosz, mint a gondolkozó bél. Éppen olyan démonikus, mint a gyökereivel fölfelé s ágaival lefelé fordított fa. Az igába fogott angyalnak sátánná kell változnia, ahogy az uralkodói székbe került ökörnek sárkánnyá.
Az imént tett észrevételre ennyi elég.

4.

A tömeg lélektanával mindenki tisztában van annyira, hogy azokat az általános elveket, amelyeket még Le Bon vagy utóbb MacDougall és Lévy-Bruhl állapítottak meg, nagy vonalakban ismerje. Tömeg és tömeg között nincs különbség. Teljesen mindegy, hogy kik vannak együtt, kongresszusra gyűlt diplomaták, gyűlésre hívott akadémikusok, parlamenti ülésen a képviselők, az osztályban az iskolás gyerekek, választópolgárok, szakszervezet, mezőgazdasági munkások, törvényszéki esküdtek vagy színházi nézőközönség. Miért mindegy? Mert bármilyen csoport legyen is, az ember tudata, bármilyen kidolgozott legyen egyénileg, lefokozódik. A tömegben az egyéni tudat megsemmisül. A tömegnek teljesen új, minden egyéni magatartástól független tulajdonsága van. Ez éppen az, hogy tudattalan. Izgékony, hiszékeny, egyoldalú, maradi, zsarnok, tompa, sötét, hisztérikus; intelligenciája, ítélete nincs, mérlegelni nem tud, könnyen meggyőzhető, még könnyebben vezethető és becsapható. Tömegbe kerülve a legértelmesebb ember is egyik pillanatról a másikra megbutul. Az agy kikapcsolódik, az értelem tevékenysége megszűnik, a tudat elmerül, s helyébe a homályos, zavaros, labilis bénultság lép, ami éppen a tömeget jellemzi. A világos és józan értelem kialszik, és az ember fölött az uralmat ellenőrizhetetlen ösztönzések veszik át. És az ember a tömegben maradéktalanul felszívódik. The group is feeling and acting as one soul - a tömegben levők egyetlen lélekké olvadnak. A tömeg nem ítél, nem gondolkozik, nem szeret, nem próbál megérteni, hanem fél, őrjöng, bámul, meghódol. De mindenekfölött, szól Le Bon, rombol. Aztán hozzáfűzi: a tömeg felkerülése mindig negatív eredménnyel jár, s ezért a tömeg feladata a kultúrákat megsemmisíteni. A tömeg talán egyéniségalatti, talán egyéniségutáni állapot. A lélek viselkedése megváltozik: önmagáról való tudata elborul. Annyira, hogy Lévy-Bruhl szerint az ember magát elveszti, és mással összetéveszti. Kollektív állapotban az ember olyasvalamit hisz, amit nem is ő hisz, hanem csak úgy általában hisznek. Az ember nem egyéni lény, hanem valamivel azonosítja magát, nézettel, érzéssel, tettel, esetleg tárggyal, esetleg más emberrel. Ezt a jelenséget participation mystique-nek nevezték el. A tudattalan, nem lévén birtokában még a kezdetleges megkülönböztetéshez szükséges eszközöknek sem, állandóan összetéveszti magát valami vagy valaki mással, és ennek a másnak véleményét vallja és életét éli, mialatt saját magáról való tudata félig feloszlottan az ösztönök zavaros mélyében lebeg.

5.

A rövid emlékeztető szükségképpen kapcsolódik a másikhoz. Ennek nagy vonalakban való ismeretére szintén számítani lehet. Elég sokan, de főként Merezskovszkij, Pannwitz, Rathenau és Keyserling hatásosan leírták már azt a jelenséget, amelyet aztán a barbárság betörésének vagy a tömeg lázadásának, vagy új népvándorlásnak, vagy a lélek özönvízének neveztek el. Amit ebben a pillanatban hiányolni lehet, mindössze annyi, hogy a tömeg lázadását még senki sem állította párhuzamba azzal a folyamattal, amely a saját személyes tudattal rendelkező emberi lénynek a tömegben való kialvásában jelentkezik. A párhuzam pedig nemcsak kínálkozik. Ma már parancsoló kényszer, és követeli, hogy észrevegyék. Az emberiség tömegé lett, a személyes öntudat kialvóban van, részben kialudt, és az egyén tudatos tevékenységének helyét a tömeg tudattalan tevékenysége foglalja el. Amiről a tömeglélektan beszél, nem is a tömeg lélektana, hanem az a folyamat, amit a barbárság merőleges betörése jelent. Az egész emberiségben a józan és világos értelem helyébe az izgékony, homályos és hisztérikus tudattalan lép, amelynek intelligenciája nincs, mérlegelni nem tud, amely úgy viselkedik, mint egy választógyűlés vagy színházi publikum, vagy egy osztályra való iskolás gyerek. Az egész emberiség készül egyetlen lélekké olvadni, amely hiszékeny, maradi, zsarnok, gondolkozni, szeretni nem tud, csak félni, reszketni, őrjöngeni, és főként pusztítani, mert a tömeg feladata a kultúrák lerombolása. Egyéniségalatti állapotba merültünk, és önmagunkról való külön tudatunk elhomályosodik. S ebben a folyamatban a tanultság éppen úgy nem véd meg, mint a tömegben. Műveltség, rang, vagyon, állás, osztály, tudás az embert attól, hogy a nagy homályos árnyék elérje és elborítsa, nem védi meg. Semmiféle eddig megszerzett emberi képesség, tehetség, szellem, magasság nem elég hatékony ahhoz, hogy az embert az elmerüléstől megóvja. A kezdődő primitivizálódás kivétel nélkül mindenkit kikezd és aláás. A szellemet kioltja, az ízlést a legalsó vonalra szállítja le, a vallásból babonát csinál, az istenekből bálványt, a világos és józan gondolat helyét zavaros mítosz és bizonytalan reziduum foglalja el.

6.

A kezdődő primitivizálódás folyamata most már elég világos ahhoz, hogy tovább lehessen menni és az első lényeges lépést meg lehessen tenni. Amiről eddig szó volt, szétszórva bár, de mindenki számára hozzáférhetően, könyvekben őrizve feküdt. A következmények és a távlat átgondolása késett. A helyzet ahhoz, hogy az ember ne várakozzon tovább, megérett.

A primitív embernek, akiről szörnyű mennyiségűvé dagadt irodalom beszél, a tudomány azóta, amióta az alulról való népvándorlás folyik, egészen különös figyelmet szentel. Néprajz, lélektan, társadalomtudomány, vallástudomány egyöntetűen azt vallja, hogy a primitív ember a kultúrember őse, alapja és kezdete. Őseink primitívek voltak, vadak, emberevők, az erdőben laktak, kövekkel verték agyon egymást, az asszonyokat rabolták, írni, olvasni nem tudtak, és ahogy Jung beszéli, isteneiket úgy tisztelték, hogy tenyerükbe köptek, a nyálat szétkenték, és a felkelő napnak megmutatták. A tudománynak a primitívek iránt táplált és egyáltalán nem titkolt rousseau-i lelkesedése már odáig fejlődött, hogy akár Szophoklészről, akár Shakespeareről, akár az ima lényegéről vagy az áldozatról legyen szó, mindenekelőtt lelkiismeretesen megkérdezték a patagónokat és a pápuákat. És amikor az egészet sikerült kiírtani pozitivizmus formájában, tüstént visszatért mint kultúrmorfológia. A tudomány összetéveszti a primitívet a primerrel, és a vadat az archaikussal. Azt hiszi, hogy a primitív ember volt a magas ember fiatalkora, egyszerűbb foka, éretlenebb és kezdetlegesebb ideje. Mindenképpen, ha valaki a magasabb ember dolgait kutatja, először azt gondolja, a primitívet kell megvizsgálnia, mert ott van mindennek az eleje. Egész életünk benne nyugszik egy kaffer falu életében. S ha már valaki valamilyen formában a mai jelenséget ott megtalálta, nyert. Csak azt kell mondania: a fejlődés folyamata és mindenki érti, hogy a fejlődés folyamatán szűrve, bonyolítva, meggyúrva, átöltöztetve, meghígítva, megfelelően elsápasztva a jelenség mai alakjában készen áll.

7.

A tudomány e stupid véleményét nem menti semmi. Mindenekelőtt és -fölött azért, mert kivétel nélkül minden életjelenség a primitív ember világában ahelyett, hogy egyszerűbb, világosabb, kezdetibb lenne, végtelenül bonyolultabb, elmosódóbb, zavarosabb és irreálisabb. A primitív jelenségekben az ember saját életének ősi elemeit egyáltalán nem ismeri fel önkéntelenül és közvetlenül. A primitív ember egyáltalában nem is elemi. Amit általában mindenki elementárisnak érez és tud, és amiben saját életének igazi elemeit közvetlenül úgy felismeri, hogy azt kell mondania: ez az! - ezt az elementárist és ősit, kezdetet és prímért éppen nem a vadembernél találja meg, hanem a legmagasabb embernél, a géniusznál.

Ez valahogy egészen magától értetődik. A tudomány nem képes lemondani arról a tévhitéről, hogy a dolgok lent erednek, és alulról fölfelé mennek. Ez a rousseau-i szentimentalizmus benne, azt hinni, hogy a kultúra eleje az erdőben van. Később gorombább lett, amikor pozitívnak vallotta magát. Hiába látja be, hogy nem a városi templom épül a falusi mintájára, nem a művelt ember gondolkozik és öltözik a vad szokás szerint, nem a város táplálkozik a vidék ízléséből, hanem fordítva, a tudomány nem tudja levetni azt a hitet, hogy a dolgok származását alulról kezdje, és belássa, hogy éppen nem az az egyszerűbb, a világosabb, az elemibb, ami lent van, hanem ami fent. A zseniális ember közelebb áll a kezdethez, mint a paraszt vagy a vad. És a tisztult, világos, elemi jelenségtől az ember minél távolabb lép, annál zavarosabb, kétesebb, bonyolultabb és összetettebb lesz.

8.

Amikor Lévy-Bruhl a primitív emberről írt könyvében először mondta ki, hogy a vadember gondolkozását prelogikusnak kellene hívni, vagyis olyan gondolkozásnak, amely a logikust megelőzi, Durkheim kitűnő érzékkel tiltakozott ellene. Lehetetlen, szólt, a primitív gondolkozást a mai előzményének tekinteni. A tudomány baklövéseit igen nagy óvatossággal követi el, még ennél is több: módszeresen. Ami később megakadályozza abban, hogy a hiba kijavítását lehetővé tegye. Mert amire a bajt észreveszi, már éppen a módszerességénél és óvatosságánál fogva annyi egyéb vonatkozással került viszonyba, hogy ha a téves gondolatot ki is emelik, minden vonatkozását felszámolni már nem lehet, és közvetett nyoma megmarad. Ezúttal is ez történt. A prelogikus gondolkozás tételéből nem lett doktrína, de közvetett hatása a lélektan, vallástudomány, néprajz, társadalomtudomány egész területén mindenütt megtalálható.

A logikát Mallarmé úgy határozza meg, hogy a lét ősharmóniájának tudata. Logikus gondolkozás ezek szerint az, amely a kozmikus ősharmóniával megegyezik. A logikáról általában azt tartották és tartják, hogy merőben az értelem dolga, és hogy a szabatos gondolkozás törvénykönyve. Mallarmé meglátja, hogy a helyes gondolkozás nem az emberi értelem autochton sajátsága; a törvényeket az értelem valahonnan vette. Az értelemnek, amikor helyesen működik, vagyis amikor logikus, mintája van: ez a minta és példa a kozmikus ősrend összhangja. Az értelem a törvényeket valahol állandóan látja, s onnan olvassa le. Hol látja? A világ isteni rendjében. Az értelem nem egyéb, mint az emberi szerv és tehetség, amely a kozmikus rendet felismeri.

A logika törvényrendszere a világ ősrendjének az emberi lélekben való jelentkezése. Logikusan gondolkozni nem annyi, mint szárazon, elvontan, mesterkélten, természetellenesen, hanem annyi, mint a világ rendjével összhangban gondolkozni: egyszerűen, következetesen, józanul és világosan. Amikor a tudomány feltételezi, hogy az elementáris ember még nem tud logikusan gondolkozni, ezt az embert tulajdonképpen azzal gyanúsítja meg, hogy a kozmikus ősharmóniát nem tudja felfogni. Ami viszont azt jelenti, hogy ez az ember a világ ősrendjével nincs összhangban. Tényleg így is van; azzal a különbséggel, hogy a logikával nem rendelkező ember nem az elementáris, hanem a primitív, vagyis nem az ősi ember, hanem a vadember.

9.

A primitív nem az ősember, a vad nem az archaikus, és a kezdetleges nem az elementáris ember. Der Urstand des Menschen ist gewiß nicht der der Primitivenstufe - az ember ősállapota egészen biztosan nem a primitív. “Amit primitívnek hívnak, sokkal inkább olyan helyzet megjelölése, amely visszaesés a történetelőttiség kései visszamaradottságába." A vadember nem az első ember, hanem a kései időkben lemaradt és megrekedt lény. Ez a jelenség “a történet emlékezetébe eső korban is kétségtelenül tapasztalható az egyiptomi fellahnál, a mexikói maja népeknél és másutt, ahol kitűnik, hogy a primitivizálódás nem egyéb, mint a történetutáni lélek lezüllése".

Az emberben a történet végén, amikor egy aión lezárul, a személyes tudat elhomályosodik, és az egyén tudatos tevékenységének helyébe a tömeg tudattalan tevékenysége lép. A kollektív pszichébe süllyedt ember tömeggé válik. Primitívvé lesz, vagyis elkezdődik a lelki visszafejlődés kései történet-előttisége (vorgeschichtlicher Spatzustand seelischer Rückbildung). A tömeggé vált ember abba az állapotba merül alá, amelyben a logikus gondolkozást, a világos és szabatos, értelmes józanságot elfelejti. A kozmikus ősharmóniával fenntartott kapcsolata megszűnik. Az értelem elborul. Ez az állapot, amit prelogikusnak hívtak, de amiről kitűnt, hogy posztlogikus. A primitivizálódás, más szóval a kollektivizálódás az ember egyéni létét elnyomja, és helyébe a tömeg életét teszi. Mérlegelés nincs, az intelligencia eltűnik, az ítélőképesség elhomályosodik, az ízlés, szellem alászáll. Ehelyett felmerül az ingerlékenység, irigység, hisztéria, szenvedély, hiszékenység, névtelen félelem, indokolatlan bámulás és gyűlölet, babona és bálványok.

Az ember, akit primitívnek hívnak, nem az idők legelejéről származik, hanem az idők legvégéről. Ez a történetutáni ember. Nem a nép ez, amelyből a történet kifejlődik, hanem a tömeg, amely a történet lezajlása után megreked és visszakorcsosul. A primitív a világról letöredezett és félreesett hulladék, amely egy masszába tömörülve megáll, és irányát visszafelé veszi: a sötétség, az elkorcsosulás felé, és korcs szörnyeteggé válik.

10.

Az a jelenség, amit a tömeg lázadásának neveztek el, tulajdonképpen a tudattalan lázadása. Mert az, ami történik, nem külső, hanem belső természetű. S a tudattalan lázadása nem egyéb, mint a kezdődő visszafejlődés. A mai tömeg elkezd a történetelőttiség kései elmaradottságába visszamerülni. Primitívvé válik, a személyes tudat kialszik, az istenek helyét bálványok és fétisek foglalják el, mindaz, ami vad, szörnyű, izgató, szemfényvesztő, tért hódít, a gondolat helyét a hiedelem foglalja el, az ember nem tudja magát megkülönböztetni mástól, s azonosul valamivel, amihez semmi köze. A társadalomban a barbárság vertikális betörése a lélek láthatatlan világában lejátszódó katasztrófának csupán látható jele: a valódi változás belül, a psziché világában folyik le, úgy, hogy a tudattalan, mint a megáradt óceán, az emberi tudatot elborítja. Ez a mai ember sorsában az özönvíz. Már nem fenyeget. Már itt van, és az emberiség nagy részét már el is borította. A tömegesedés jelei a primitívség jelei: az egész emberiség leszállt a tudattalan homályba, és elsüllyedt abban a sötétségben, amelyben a primitívek élnek. A körülmények külső jellege a tényt alig módosítja: hogy ezúttal civilizált primitívségről van szó, vagyis gépesített barbárságról. A körülmények külső jellege az ember valódi világhelyzetét még sohasem tudta módosítani, megváltoztatni meg éppenséggel nem. Azok a szerzők, akik az emberiség barbarizálódásáról gondolkoztak és írtak, azt hitték, hogy a veszély a szellemet, a kultúrát és a magas embert fenyegeti. A magas embert a tudattalan árja csak akkor ragadhatja el, ha egzisztenciális lényében tulajdonképpen nem magas. Egyébként primitívvé és vaddá csak tömegember válhat.

11.

Nemrégiben valaki egészen alapvető lélektani megkülönböztetést tett, és erre kivételesen szerencsés kifejezést talált. Észrevette, hogy az emberi lélek teljességét megjelölő fogalomra szükség van. Olyan lelekről van szó, amelyben mindaz, ami a lélek egész voltához kell, együtt van. Ilyen tökéletesen teljes, hiánytalan, minden oldalon kerek és befejezett lélek, ahol érzékek, tudat, értelem, imagináció, képzelet, intuíció és minden egyéb harmonikusan találkozik, természetesen csak az isteni lélek. De néha, szerényebb formában jelentkezik az embernél is, és akkor úgy hívják, hogy személyiség. A személyiségben a lélek minden tulajdonsága és eleme együtt van.

Ezzel szemben áll a másik lélek, amely töredékes és foszlányszerű, hiányos és befejezetlen. A kétféle lélek között levő különbség azonban nemcsak az, hogy az előbbi teljes, az utóbbi pedig töredékes. A lényegesebb különbség az, hogy a teljes lélek mindig nagyobb, kerekebb, teljesebb és egészebb, a töredékes pedig minden nappal szűkebb, foszlóbb, porhanyóbb, feloszlóbb. Ezért az egész léleknek ez nemcsak tulajdonsága, hanem természete és célja is; a töredékes lélekben a letöredezés és feloszlás napról napra puhultabb, homokosabb, feloszlóbb lesz. A teljes egész lélek, amelynek törekvése, természete, célja, ösztöne, hogy mindig egészebb legyen: a Makropsziché. A töredékes, amelynek ösztöne, hogy mindig kisebb, hiányosabb és üresebb legyen, a Mikropsziché. Makropsziché annyi, mint Nagy, univerzális, egyetemes, kozmikus lélek; Mikropsziché annyi, mint Kicsiny, atomisztikus, homokszemes lélek.

12.

A primitív ember életének fő jellemvonását abban találták, hogy totemisztikus. A totem jel, jelvény, esetleg kép vagy ehhez hasonló külső dolog. A jel vagy kép azonban nem közönséges tárgy, hanem a primitív életében és hitében átvitt értelme és jelentősége van. Ilyen totem a civilizált népeknél a nemzeti hős neve vagy szobra, a zászló, a nemzeti dal. Totem úgy keletkezik, hogy az ember a tömegben nincs tisztában a nemzet, a faj, a nyelv, a közös népi sors jelentőségével, és a közösség életének nagy tényeit és valóságát tudatosan nem is képes felfogni. Ilyenkor lép fel az, amit Soréi mítosznak, Pareto reziduumnak nevezett el. Ez a képlet valamilyen tárgyba vetítve a totem. A totem magába szívja a tömeglelket. A totemet úgy is meghatározták, hogy a kollektivizmus hipertrófiája. A totem mikropszichikus jelenség, és pontosan megfelel a Makropsziché isten-tudatának. Amikor az emberben az egyéni tudat homályba vész, a kollektívum felülkerekedik és elárad. A kollektivizmus totemeket alkot, jeleket és jelvényeket, s most már csak ezek a jelek jelentik a lelket. A Mikropsziché annyira széttöredezett és szertefoszlott, hogy az emberi lények úgy élnek egymás mellett, mint a homokszemek vagy a kavicsok, lényeges és komoly érintkezés nélkül, atomisztikusan. A közösségben ilyenkor már nincs összetartás és összetartozás. Szükség van valamilyen külsőségre, ahol a sok parányi Mikropsziché találkozik és egyesül. Ez a jelkép a totem. Sitwell Osbert Hármas fúga című elbeszélésében felveti azt a lehetőséget, hogy néhány évtized múlva elkövetkezik az a helyzet, amikor már csak három embernek lesz egy lelke. Akkorra az az idő már régen elmúlt, hogy mindenkinek sajátja legyen. A biztosítási hivatalnoknak, a katonatisztnek és a klub pincérének közösen csak egy lelke lesz. A dolog komikusán hangzik. Az is. A Mikropsziché állapot végtelenül groteszk. De a primitív embert éppen ez a furcsa és torz töredékesség jellemzi. A tömegben a totem nem ilyen hármas lélek jelképe, hanem olyan kép, amelyben százan és ezren és tízezren élnek együtt. Esetleg több millió ember közös lelke. A totem persze nem tényleges, hanem csak pótlélek. De ez a pótlélek a primitív tömeg számára végtelen fontos. Ez őrzi számára a lelket.

13.

A Makro- és Mikropsziché megkülönböztetése a primitív tömegnek azt a másik rejtélyét is megérteti, amit az angol Tylor nyomán animizmusnak neveztek el. Anima annyi, mint lélek. Az animizmus pedig azt jelenti, hogy a primitív ember a dolgokat, tárgyakat, köveket, eszközöket meglelkesítve gondolja el. Más szóval ugyanez: saját lelkét a tárgyakba vetíti. Azt hiszik, hogy a tárgyak lelkes lények, és minden dologban rejtőzik, ahogy ők mondják: mana. A manáról már tudjuk, hogy nem, mint a tudomány hitte, a kezdet lelke, és nem az őslélek, hanem primitív, vagyis elkorcsosult és kései történetelőttiségbe visszafejlődött lélek. Mikropsziché. Széttöredezett, atomokra bomlott zavaros valami, ami nincs megkötve, s amit a primitív nem is él teljesen magáénak. Ahhoz, hogy az ember a pszichét önmagának tudja és saját lényének élje, öntudatosnak kell lennie. A primitív pedig éppen a tudattalan. Az apró lelkecskék szabadon lebegnek és kószálnak, beleesnek a tárgyakba és eszközökbe és dolgokba, és ott laknak. Az animizmus nem egyéb, mint hogy a szétfoszlott lélek zavaros homályában a primitív embertöredék Mikropszichéjét elveszti, és beleejti a dolgokba, vagyis nem egyéb, mint az a jelenség, hogy a tökéletesen tudattalan sötétségbe süllyedt Kislélek önmagát a dolgokba behelyettesíti, és magát a dolgokkal összetéveszti.

14.

Most már csak egyetlen elintézetlen kérdés maradt: a modern materializmus értelme. Ami nem egyéb, mint az egész materializmus értelme. A kérdéshez hozzá se lehetne nyúlni, ha nem jelentkezne az a sajátságos gondolkozó, akinek a legnehezebb, legkényesebb és legvégső dolgokhoz egyedülálló érzéke volt, Franz Baader, ez az utóbbi időben teljesen mellőzött, részben elfelejtett, igaz, rendkívül nehéz gondolkozó. Baader a választ úgy adja meg, mintha a jelen kérdést egyenesen hozzá intézték volna.

Az anyag, mondja, nem primitív valami. S ebben megegyezik nemcsak az őskeresztény szerzőkkel, hanem a nagy keleti hagyománnyal is. Az anyag a világban nagy katasztrófák miatt beállott kozmikus zűrzavar, összeomlás, erők összetörése, széthullása következtében keletkezett. Beszélik, hogy a világegyetemben van egy égitest, csak egyetlenegy, a Sirius Béta, a kihűlt és kihalt csillag, fénytelen, hőtelen, mozdulatlan test, ahol az atomok összehányva, egymás hegyen-hátán, rendetlenségben, mint egy kolosszális szemétdombon, elpusztultan nyugszanak. Ez a Sirius Béta a par excellence anyag.

Az ember igen helyesen teszi, ha az anyagot a természettől óvatosan elválasztja. A természet, írja Baader, a kozmikus asztrálszellem részleges spirituális potenciája. A nehéz idegen meghatározást felbontva, a következőkben lehetne megérteni: a világokat alkotó szellem csomópontokra gyűlik, égitesteket, napokat, bolygókat alkot, és ezek az alkotások azok, amelyeket részben és egészben természetnek kell hívni. A természetben elementáris szellemi képességek nyugszanak. A természet, filozófiai műszóval élve: szubsztancia. A világ lényeges alkotóeleme.

Az anyag nem szubsztancia, hanem az összetört és lehullott természet szemete, s a világban való jelenléte tökéletesen lényegtelen. Az anyag a természet excrementuma. Kaotikus zavarban megállt és kiselejtezett természettörmelék, részben nagy válságok, végzetes összeütközések, szakadások, részben pedig kiválasztás, megemésztetlenül való kidobás, leporladás eredménye. Az anyag elhalt és depravált természet. Az anyagban a természet össze van törve és félre van dobva. A természetben tulajdonképpen nincs anyag, mert ott minden atomnak az alkotó világszellemtől megjelölt helye és a természet minden atomjának szellemi tartalma és értelme van. Anyag csak a természetben, vagyis a spirituális kozmoszon kívül van, kaotikus rendetlenségben, összekavarva és az eleven világból kisöpörve.

E magyarázatból most már körülbelül mindenki sejti, hogy a materializmusban miről van szó. Amikor az ember materialistává lesz, más szóval, amikor az ember azt kezdi hinni, hogy a világ anyagból lett és van, és ehhez az anyaghoz ragaszkodik és belekapaszkodik, és az anyag számára komolyság, környezet, vágy, vallás, akkor az ember homályosan megérzi, hogy ő is ilyen lehullott és kiokádott, leporlott és összetört, csatornába és szemétdombra került valami. A természet spirituális erőivel való kapcsolatról lemondott, a kozmoszról levált, irtózatos katasztrófa következtében megrekedt csökevény. Szellemi vonatkozását elvesztette, ezért visszaképződik és elsüllyed. Ebben a felfogásban világossá válik, hogy a modern primitív csőcselék miért materialista, és miért kell hogy az is legyen. Az is érthető, hogy a tömegvallás miért szükségképpen, akár történeti, akár egyéb, de materialista. A tömegnek már csak egyetlen utolsó életlehetősége van, és ez az anyag.

Az a primitivizmus, amelyben a modern tömeg él, és amely a visszaképződésben nemsokára annyira jut, hogy egyenlővé lesz a pápuákkal és négerekkel, már nem is élhet másutt, csak az anyagban. A kiokádott fajfoszlányok és gyülevész népexcrementum csak ott érzi jól magát, ahová való, a világról levált szemétben. Ebből aztán másvalami is érthetővé válik, az, hogy a gyülevész csőcseléket a francia miért hívja canaille-nak, itt pedig miért hívják söpredéknek.

15.

Baadertől azonban egyebet is meg lehet tudni. A világnak nincsen olyan része, amelyben magasabb erők ne tartózkodnának. A természet, a lélek és a szellem Hatalmak, vagy ahogy Baader írja, spirituális képességek lakóhelye. Az anyagban is élnek Hatalmak. Természetesen olyanok, amelyek idetartoznak és idevalók. Nem spirituálisak, hanem éppen anyagiak. Az anyagban, mint minden egyébben, a döntő az, hogy milyen kapcsolatban van az erőkkel, milyen erők szállták meg, és azok milyen hatást fejtenek ki. A természetben, a lélekben és a szellemben lakó Hatalmak kisugárzó erejét a görögök észrevették, és ez a hagyomány reánk maradt. Platón ezt az emberre ható és az embert vonzó immateriális sugárzást ideának nevezte el. Az idea olyan belső kép, amelynek segítségével a magasabb Hatalom az embert magához emeli. Az anyagból is sugárzik valami, de az nem idea, hanem annak éppen az ellenkezője. A görögök erről semmit sem tudtak. Nietzsche szavával élve, abban, hogy ezt észrevegyék, pszichológiai felületességük megakadályozta őket. Az idea ellenkezőjét, az anyagban lakó erők sugárzó képeit Paracelsus vette először észre, és evestrumnak nevezte el. Az idea felemelő kép, az evestrum lehúzó és lerántó. Az idea tisztító és fényes, az evestrum sötét és szennyező. Aki az ideák világa felé él, nemesedik, fölemelkedik, egyre harmonikusabb, értelmesebb, mélyebb, gazdagabb lesz. Az idea a makropsziché legfontosabb tápláléka. Nélküle magas, nagy, teljes és szép élet nincs. Az idea képeivel emelik magukhoz a Hatalmak a feléjük megnyíló embert. Az evestrum az anyagban lakó sötét és romboló erők sugárzása, a mikropsziché tápláléka, amely elsüllyeszt és megbénít, megbutít és összemorzsol. Az anyag, ahogy Baader írja, “az özvegyen maradt természet", mert szellemférje meghalt, és most elárvultán a világ gonosz, vad és tompa erői szállták meg. Ezek az erők az evestrumokkal húzzák magukhoz az embert, ha az anyag felé kinyílt. Az evestrum lényeges tulajdonsága, hogy obszcén és kapzsi. Ezek a legfőbb démonikus képek, amelyekkel a sötét Hatalmak az embert magukhoz ölelik.

16.

A primitív ember tele van rémmel, szörnyeteggel, megfoghatatlan aggodalmakkal, és úgy érzi, hogy gonosz szemek nézik, amelyeknek bénító varázsát csak mágikus praktikákkal űzheti el. Abban az állapotban él, ahol mintha szennyes és ragadós kezek nyúlkálnának nyirkos érintéssel, s mintha állandóan szégyentelen ördögi alakok üldöznék, amelyek elől csak pillanatokra tud elrejtőzni. A primitív ember a kollektív tudattalan sötétségben az evestrumok bűvöletében él. S a tömeg materializmusának jelentősége teljes reménytelenségben itt bontakozik ki. Anima est ubi amat - és ha az ember az anyagba néz, és lelkét az anyagba teszi, evestrumot nemz és nevel magában, obszcén és kapzsi jeleket, amelyek mint a gonosz szemek merednek rá, démonikus varázzsal bénítják és üldözik, fogdossák és fojtogatják. A tömeg materializmusának értelme az, hogy az embert az anyagban lakó sötét Hatalmak befogják és bezárják, és az anyagvilágban elsüllyesztik: az anyag világába, vagyis a szubsztanciátlan szemétgödörbe, ahol a természetről levált hulladék gyűlik és fortyog, és démonok dagasztják szüntelen ördögi vinnyogással. Ezért minden primitív tömegtulajdonság kétségtelen ismertetőjele az idiotizmus mellett a démonikus megszállottság. A primitív chaotisches Unwesen - emberi rangjáról leköszönt és elveszett káoszlény, az anyaggá lett ember. A mai tömegnél látható primitivizálódás nem egyéb, mint ahogy a természetről levált rész szubsztanciátlanná, anyaggá lesz, amit aztán a démoni hatalmak szállnak meg - az emberiségről letöredezett rész is szubsztanciátlan, kaotikus lénnyé válik, amely meghülyülten a sötét Hatalmak martaléka lesz.

17.

A legnagyobb veszély, ami egy népet fenyeget, nem az, hogy szolgaságba süllyed, és hatalmasabb, nagyobb számú, erőszakosabb nép számára dolgoznia kell. Szolganépek lehetnek nagyok, a szegénység, a munka, a megalázás ellenére élhetnek magas sorsot. A legnagyobb veszély, ami egy népet fenyeget, hogy primitívvé válik, hogy eldobja magától a tudatos gondolkozást és tudatos gondolkozót, s ezzel a tudattalanság óceánjába merül, így válik csőcselékké, söpredékké züllik és oszlik fel, és elsüllyed oda, ahová az őserdő indiánjai, négerei és a tundrák eszkimói és az ausztráliai sivatag pápuái.

18.

A legnagyobb rang, amit egy nép elérhet, nem a kultúra, nem az, hogy szellemivé válik. Egyetlen szóval sem éltek vissza annyit, mint a szellemmel. A szellem nem szuverén világalkotó szubsztancia, hanem az erőknek, Hatalmaknak és isteneknek éppen olyan megnyilatkozási területe, mint a természet és a lélek. A szellem csak akkor aktív, ha magasabb erő, hatalom vagy isten szállja meg, egyébként üres, passzív, tehetetlen és terméketlen. De ha aktív, akkor is lehet démoni, ördögi, romboló, negatív, lehet nemes, kritikus, tiszta, komoly - lehet magasztos, tündöklő és isteni. Azt, hogy a szellem önmagában álló absztrakt szubsztancia, csak a szellemtudósok hiszik, ezeket pedig a legjobb egyszer s mindenkorra játékon kívül hagyni.

A szellem önmagában negatív: minden meg nem kötött és meg nem szentelt szellem sátáni, mondják a keresztény gondolkodók. Egy nép lehet kulturált és szellemi, mégis terméketlen, félelmetes, gonosz és elvetemült. A legnagyobb rang, amit egy nép elérhet, hogy megszentelt életet él. A nagy népek nem a kultúrnépek. Vannak egészen nagy népek, amelyek nem alkotnak kultúrát, és talán nem is fognak. Az ember értékét attól függővé tenni, hogy milyen látható tárgyakat alkotott, nem lehet. Az ember értéke sorsának tisztaságán és az isteni erőktől való megérintettségén múlik. A nép értékét nem lehet attól függővé tenni, hogy létét milyen eszközökkel könnyítette és szépítette meg. A nép rangja egzisztenciájának megszentelt voltán múlik.

19.

Amikor körülbelül száz évvel ezelőtt Kierkegaard a barbárság betörését észrevette, a helyzet reménytelen volt. Amikor Nietzsche élt, kétséges. Amikor a világháború táján a Nyugat alkonyára feleszméltek, a népvándorlás értelme már nyilvánvalóvá lett. Száz évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy az emberiség nyomtalanul és szégyenteljesen elmerül. Nietzsche korában kétséges volt, hogy az ember, akiben Nietzsche hitt, a világot meg tudja-e menteni. A világháború táján ez az ember már élt. Döntő azonban a legutóbbi húsz esztendő viszonylagos nyugalma volt. Ez alatt az idő alatt az új emberfaj ki tudott fejlődni és meg tudott erősödni és magára tudott eszmélni.

Uszpenszkij írja, hogy az egész földön, faji, népi, vallási, társadalmi, műveltségi, területi, korbeli, nembeli különbségektől teljesen függetlenül, tökéletesen új, hatodik emberfaj van kialakulóban. A new race - az új emberfaj kialakulása, keletkezése, kibontakozása érthetetlen nagy misztérium. Amíg ennek a fajnak a Föld minden táján elszórt tagjai - akár dél-afrikai bányában, akár amerikai farmon, japán hadihajón, balkáni kis faluban, norvég konzervgyárban, londoni külvárosban mint segédlelkész vagy munkás, vagy hivatalnok, vagy katona, vagy rikkancs, vagy sebész -egyedül állottak, önmaguk előtt is úgy tűnt, hogy abnormis, lehetetlen lények, akik környezetükkel és világukkal nemcsak hogy nem tudnak megegyezni, hanem azzal egyetlen lényeges pontban sem érintkeznek. Ezek az emberek a Földön elszórva, magukban voltak, környezetüktől sarokba állítva és mellőzve. Idegenek voltak. Mert valóban idegenek voltak. Az új fajból minden valószínűség szerint igen sok ember el is veszett. Ki tudja, hogyan? Egy része öngyilkos lett, egy része elzüllött, inni kezdett vagy fellázadt, a törvénybe ütközött és börtönbe került. Egy része kedélybeteg lett vagy megzavarodott. Végül a faj keletkezésének misztériumához teljesen hasonló, érthetetlen, újabb nagy misztérium volt, hogy az új faj képviselőiben lassan kifejlődött a tudat: már nem vagyok egyedül. Az még titok, hogy a hozzám hasonlóak hol vannak. De már tudom, hogy vannak, és ha találkozom velük, felismerem őket anélkül, hogy egyetlen szót is váltanánk. Amíg valamilyen emberből csak egy van, kivétel, ha kettő, különös, ha három, már közösség. Egyelőre még csak nyomokban. A harmadik nagy misztérium - a találkozás és egyesülés -még késik.

A hatodik fajról szóló tanítás nem veszélytelen. Nem azért, mert bárki, még a legprimitívebb tömeglény is azonnal meg van győződve róla, hogy ő az új fajhoz tartozik. A tanítás veszélye abban van, hogy az özönvíz kozmikus katasztrófájának kellős közepén, ma, a megmentő Noé-bárkát túl korán építi meg, és a menekülés reményével kecsegtet, holott még senki sem tudhatja, hogy a menekülésnek van-e lehetősége. A hatodik fajról szóló tanításban van valami profetikus, és azonnal érezni, hogy a gondolatot az isteni rejtély atmoszférája veszi körül. De ez még csak veszélyesebbé teszi. Egyelőre a gondolatot nem szabad másnak tekinteni, mint szimbólumnak: út, amely mindenkinek nyitva áll, és lehetőségnek, hogy mindenki tartozhat oda vagy ide. Csak rajta múlik. Ha a tudatos gondolkozáshoz nyúl, nyitva áll előtte a bárkába való belépés. Ha elsüllyed a tömegbe, kizárja magát a hatodik fajból. De még így is vigyázni kell. Aminek származása isteni, az az embernek túl sok. Ember, légy éber és erős!

20.

A küzdelem már eldőlt, anélkül, hogy a harcra sor került volna. A hatodik faj és a tömeg sohasem állottak egymással szemtől szembe, kezükben fegyverrel, hogy az ütközetet megvívják. Tulajdonképpen nem is találkoztak. A tömeg már teljesen az anyagba készült leszállni, amikor a Földön az új faj megjelent. A két ember nem nézett soha egymás szemébe. Csak az egyes emberi lények harcolnak, látszólag egyéni harcot. A háttér metafizikai. A küzdelem még tart, ha kimenetele nem is kétséges. Az ember csak a Hatalmak eszköze, s ha valaki közülünk győz, a bennünk lévő Hatalom győz.

Mi dönti el, hogy az ember hová tartozik, az özönvízben elmerülő tömeghez, vagy a hatodik fajhoz? Az odatartozás mindenképpen végzetes. A mai életrendben elfoglalt helyzet pedig semmit sem jelent. Sok pénz, világi vagy egyházi hatalom, származás, műveltség, szellem nem juttat előnyhöz. Erőfeszítés sem. Tudás sem. Vallás sem. Tehetség sem. Még zsenialitás sem. Ezt a tömeg, ha nem is tudja, nagyon jól érzi. És ez az, ami a hatodik faj emberének helyzetét életveszélyessé teszi. A tömeg minden tagjában egyöntetűen titkos egyetértés él, hogy az új fajt elnyomja, elhallgattassa és letörje. Hogyha ő maga már elsüllyed, senki se maradjon felül. A tömegben a kimagasló, értékes jelenségek lerombolása járványszerűen fellépett. A pusztítás a legtöbb esetben céltalan és célt tévesztett. Nagyobbára egyáltalán nincsen szó az új faj jelentkezéséről, mindössze csupán egyéni előretörésről. A tömeg azonban ezt sem tűri. Az összes kisdedet kiirtják abban a reményben, hogy az az egy is közöttük lesz, aki veszedelmessé lehet. De az az egyetlen Egyiptomban van. És mindig, minden esetben Egyiptomban van. Kiirtanak egy sereg embert, s akit halálra keresnek, megmenekül. A keresés tovább folyik. Aki egy hüvelykkel magasabb, már gyanús. Csak szolgának és pojácának szabad lenni, minden egyéb tilos. A tömeg, már tudjuk, nem elmegyenge, ahogy még a jóhiszemű Le Bon hitte, hanem a sátáni idióta. Még ma is azt hiszi, hogy uralomra jutott, és a világ fölött a hatalmat átvette. Ebbe a tévedésbe komoly szellemiségek is beleesnek. Azért beszélnek új népvándorlásról és a barbárság betöréséről és kollektív uralomról. Nincs itt szó semmiféle uralomról. A katasztrófa nem a barbárság feltörése, hanem az özönvízbe való elsüllyedés. És ez az, ami ma történik. Nem az uralom kérdése ez, hanem a tömeghalálé.

A tömeg tudattalanságára semmi sem jellemzőbb, mint az, hogy e pillanatban a világ urának hiszi magát, holott a halál torkában van. S még itt is ellenfeleit keresi. Azt hiszi, hogy győzelmét fenyegetik. Nem veszi észre, hogy amennyiben valaki szavát felemeli, azt az ő érdekében teszi. S néma szövetség van a tömeg tagjai között, hogy a veszedelmes lényt szabad és kell irtania. Tapasztalni a társadalom minden területén és teljesen egyöntetűen, hogy a tömeg hogyan nyomja el szisztematikusan, bár ösztönszerűen azt, akikben az újat megszimatolja. Ezt a lényt szabad leütni, szabad és kell kifosztani, elnyomni, megcsalni. Nem szabad szóhoz juttatni. Ehhez a néma szövetséghez való tartozás a tömeg ismertetőjele.

A hatodik faj ismertetőjeléről beszélni nem lehet. És ha valaki ezt meg merné tenni, meg nem engedett módon már magát minősíteni igyekezne. Sőt, szimbólumot szó szerint venne. És ezzel már éppen ítélne önmaga fölött: azzal, hogy a tömeghez tartozónak vallja magát. Csak egyet lehet kimondani holtbiztosán: az új faj emberének azt, ami ma történik, az utolsó és legkisebb mozzanatig meg kell értenie. A tömegesedést és primitivizálódást át kell élnie és le kell győznie. A tudattalan óceánt asszimilálnia kell és magába fel kell vennie és azon túl kell lépnie. Az evestrumot nem szabad félredobni: fel kell szívni és meg kell emészteni. Az új fajhoz csak az tartozhat, aki a primitívet önmagában fölemelte és megnemesítette - személyének alkotórészévé tette, de átvilágította -, az özönvizet átélte, és az elmerülésben végzetesen részt vett, és alászállt a sötétség Hatalmai közé, de megerősödve és teljes tudattal a világosságba visszatért.

21.

Ami most, ebben a pillanatban a legfontosabb, azt jó, ha mindenki teljes komolysággal átgondolja. A primitív ember nem az ősember. A primitív kései visszaképződés nyomán keletkezett, katasztrófák következtében letöredezett hulladék. Minden primitív nép keletkezésénél a maihoz hasonló katasztrófa áll. Az egyre nagyobb mérvű tömegesedés drámájának vége, hogy a tömeg a tudattalanban elmerül. Egy része visszatér az őserdőbe. Más része a nagyvárosban, a gyárakban és a munkástáborokban halmozódik fel. Ez elvégre formai kérdés. A világalkotásból azonban egyszer és mindenkorra kikapcsolódik, mert anyaggá válik.

Az ősi és első ember nem az anyagból, a sötétségből merült fel, nem, mint a materialista tudomány állította, az ember primer fokon állat volt, és a tudattalan óceánból lépett ki. Az első ember a világ ősi alapformája volt. Kozmikus jelenség. Őslény, akikben az isteni származás világos tudata élt. Az ősi ember a homo aeternus, az örök ember. Nem anyagból van és volt, hanem a természet-szellem-lélek egysége, s akinek létét tudatosan választott ideák, felső Hatalmak sugárzó jelképei irányítják. Az ősi embernek ismertetőjele a nagy és világos értelem, vagyis tisztán él benne a logikus gondolkozás értelme, az érzék a világ ősharmóniájának felismerésére. Az ősember a makropsziché. Mert az ember nem földi, anyagi lény, hanem kozmikus rang. Az ősember az isteni ember.

22.

Az új helyzetre való tekintettel a dolgok megértését újból kell kezdeni.

Vagy, ami még fontosabb: aki ebben az új helyzetben a dolgokat meg akarja érteni, annak az egészet elölről kell kezdenie.

És ami még ennél is fontosabb: az embernek még sohasem volt annyira szüksége az isteni értelem fényének segítségére, mint most, amikor a dolgok megértését újból és elölről kell kezdenie.

Ez nagyjából annak a világváltozásnak az értelme, hogy a Föld és az emberiség a Vízöntő jelébe lép.

*

További kapcsolódó linkek:

HamvasBéla.hu

HamvasBéla.org

HamvasBéla.lap.hu

]]> http://intedingranne.wordpress.com/?p=81 Sun, 21 Sep 2008 20:48:42 +0000 anna0626 http://intedingranne.no.wordpress.com/2008/09/21/ett-svart-hal-i-lagenheten/ Något mystiskt och tråkigt har hänt - Lilla O´s traktorbok är spårlöst försvunnen. Fattar ingenting. Det blev rätt mycket liv vid läggdags då han insisterar på att ha den i sängen, men när jag sa att jag skulle leta efter den så lugnade han sig och somnade till sist (tydligen tog letandet för lång tid). Har kollat absolut överallt, först normala ställen som under soffan, i leksakslådan och på skötbordet. Sedan avancerade jag till lite mer otippade platser, typ skötväskan och under soffkuddarna. Till sist kollade jag allt som kom i min väg så nu vet jag i alla fall att den inte ligger vare sig i frysen, diskmaskinen, ugnen eller tvättmaskinen. Inte heller i toaletterna eller i kakelugnen.

Helt knasigt, jag tog den från min säng i morse för att ta med den till köket och sen har jag inget minne av var den tog vägen. Vi har dessutom varit hos min pappa större delen av dagen och dit följde den inte med, så om inte katten ätit upp den så har vi absolut ett svart hål i lägenheten. Eller så får jag leta mer metodiskt imorgon.

Eller om någon synsk läser detta, hör av er ASAP - min son saknar sina traktorer.

The Ususal Suspects (1995)

http://www.imdb.com/title/tt0114814/

Regi: Bryan Singer

Manus: Christopher McQuarrie

Med: Stephen Baldwin, Gabriel Byrne, Benicio Del Toro, Kevin Pollak, Kevin Spacey og Chazz Palminteri.

Spilletid: 106 min

Dette var filmen som satte i gang karrieren til regissøren, Bryan Singer. Han ble tatt inn i varmen, og følgte opp med X-Men, X2, og Superman Returns. Selvfølgelig ikke noe som nådde opp mot The Ususal Suspects, men ganske bra actionfilmer basert på tegneserier. Blant skuespillerne er de mest nevnbare kanskje Gabriel Byrne (Miller's Crossing), Benicio Del Toro (Sin City) og selvfølgelig Kevin Spacey (Se7en, American Beauty).

Handlingen i The Usual Suspects spenner om et avhør av Roger "Verbal" Kint (Spacey), etter at en båt eksploderer ved havnen i San Pedro. Politiet finner 27 døde menn og 91 millioner dollar i narkotikapenger. I tillegg til en vettskremt og alvorlig brannskadet ungarer, er Kint den eneste overlevende. Derfor tvinges han til å forklare alt i detalj. Alt begynte seks uker tidligere, når 5 tilfeldige mistenkte blir tatt inn for en bilkapring i New York. Etter hvert finner vi ut at en kriminell mesterhjerne, Keyser Söze, står bak hele operasjonen. Men hvem er egentlig denne Keyser Söze?

Helt fra begynnelsen av har denne filmen meg hekta. Keyser Söze blir introdusert, men selvfølgelig uten at vi får se ansiktet hans. Det blir det store mysteriet gjennom hele filmen. Kevin Spacey spiller rollen som Verbal veldig bra, og bygger opp denne Keyser-karakteren med utrolige historier om bakgrunnen hans, og hva han og de 4 andre "vanlige mistenkte" har gjort frem mot det som skjedde på denne båten. Spacey er rosinen i pølsa, men det betyr ikke at han er den eneste som spiller bra her, for dette er genialt skuespill over hele linja. Spesielt underholdende er Benicio Del Toro's karakter.

Det fungerer egentlig veldig bra å se filmen i retrospektiv gjennom øynene til Verbal. En skulle kanskje tro at det ville ta bort litt av spenningen i "flashbackene", men det stemmer heldigvis ikke. Interessen holdes oppe, mens gruppen av kriminelle kommer høyere og høyere opp i rang, om en kan si det på den måten.

Filmen ser veldig bra ut visuelt, har en fin og mørk tone. I tillegg er det bra kameraarbeid og fantasifulle løsninger på den tekniske siden også. Manuset er definitivt et av de bedre, og det er synd at det ikke har kommet mer av det samme fra manusforfatteren.

Men det aller beste med filmen er utvilsomt slutten. Det er nok også slutten som har gjort dette til en av de mest populære filmene noensinne. Det er sjelden en får en film som bygger opp til en slutt som passer helt perfekt til filmen samtidig som den snur opp ned på det meste. En slutt som får deg til å føle deg lur, selv om du faktisk har blitt lurt. Det har The Usual Suspects.

På IMDb har filmen en rating på 8.7/10 med 209 350 stemmer. Det er veldig høyt, og plasserer den på 21. plass på listen over de beste filmene noensinne. I tillegg vant den 2 Oscar, Beste mannlige bi-rolle (Spacey) og Beste manus skrevet direkte for film. Det er ingen tvil, denne filmen må du faktisk se. Sjekk ut traileren nedenfor, og kom deg i gang.

"The greatest trick the devil ever pulled was convincing the world he didn't exist."

For et sitat. Har du sett filmen? Legg gjerne igjen en kommentar med din mening.

Um das heraus zu finden, haben sich zwei Abenteurer zusammen getan:

Indiana Jones und Alan Quartermain.

Werden sie das Geheimnis lösen und den Aufbewahrungsort des Artefaktes finden?

DEMNÄCHST
in diesem
BLOG

Überall hört und liest man, dass das Bewusstsein der Menschheit "steigt", umfassender wird oder einfach bewusster wird. Das schreibt z. B. Swami Sri Yukteswar in Die Heilige Wissenschaft und verfolgt dabei eine alte Tradition, in der man die Entwicklung des Dharma in Yugas unterteilt. Dharma bedeutet soviel wie Sitte, Recht und Gesetz, ethische und religiöse Verpflichtungen und ist auch ein Ausdruck für Moral. In der höchsten Entwicklungsstufe kann "der menschliche Intellekt, selbst Gott, den GEIST jenseits der sichtbaren Welt, begreifen" (Seite 14). Ein voller Kreislauf wird dabei in 24000 Jahren durchlaufen, 12000 sind davon aufsteigend und 12000 Jahre sind absteigend. Nach diesem hinduistischen Gedankengut befinden wir uns derzeit im aufsteigenden Zeitalter.

Dr. David R. Hawkins erklärt in seinem Buch Power Vs. Force eine wissenschaftliche Methode, mit der man das menschliche Bewusstsein auf einer Skala von 1 bis 1000 skalieren kann. Dabei bedeuten Gewalt, Zwang und Druck ein niedriges und Energie, Macht und Potenz ein hohes Bewusstsein. Über verschiedene Zustände reicht die Skala von Scham und Schuld (ganz unten) über Stolz, Mut und Neutralität (mittel) zu den höchsten Bewusstseinsstufen der Freude, des Friedens und der Erleuchtung. Letztere haben spirituelle Heilige wie Jesus, Buddha oder Krishna erreicht. - Und David Hawkins schreibt: "Der gemeinsame Bewusstseinzustand der Menschheit verharrte bei 190 für viele Jahrhunderte und, interessanterweise, sprang zum heutigen Zustand von 207 innerhalb der letzten 10 Jahren" (Seite 85, frei übersetzt, Buch ist 1995 erschienen).

Andererseits hört man in den Medien zunehmend von Krankheiten der Menschen, die immer früher beginnen und welche die Menschen immer mehr belastet. Stephen Lewis beschreibt im Buch Sanctuary: The Path to Consciousness das Konzept der Lebensenergie, die für einzelne Menschen oder Menschengruppen gemessen werden kann. In seiner wöchentlichen Telefonkonferenz spricht er häufig von einer allgemeinen abnehmenden Lebensenergie, von Diabetes, welche zunehmend früher Menschen trifft oder vom Krebs, der schon lange keine Alterskrankheit mehr ist. Die Menschen, die sich nicht mit energetischer Heilung beschäftigen, gehen zunehmend schlecht damit um.

Im Diskurs mit Hans Kleinert wurde mir wieder bewusst, dass das göttliche Bewusstsein unendlich und allumfassend, zeit- und raumlos ist: Es ist die pure Potenz der unendlichen Möglichkeit.
Es ist.
Es ist.
Es ist (einfach).

Krankheit und Gesundheit, Freude und Leid, Liebe und Verdruss sind Teil desselben Kontinuums, das nirgendwo beginnt und niemals endet! Bewusstsein ist. Und jeder Mensch, jedes Tier und jedes Etwas ist Teil davon! Und egal, wie gesund oder krank die physische Realisation in dieser Raum-/Zeit-Erfahrung ist, sie kann das menschliche Bewusstsein steigern. Man ist eh' Teil des Gesamten, immer und ewiglich. Das alte, wie das neue.

Ein wahres Mysterium des Erschaffens.

Idag, eller ja, väldigt snart ska vi till Västerås. Jag har på mig nytvättade fina kläder, mina favoritkläder faktiskt. En randig t-shirt, kjol och strumpbyxor. Känns bra. Jag känner mig bra. Har knappt sminkat mig. Jag vet inte, men jag får knappt lust att sminka mig längre.

Fick lov att sova hos Stefan, och han hade druckit lite. Men det märktes inte så mycket, men ändå. Ehehe-träsk.  Jag ska försöka gör mig i ordning. Jag kan inte lova att jag kommer ihåg att berätta hela historian, men jag kan lova att jag kan försöka berätta så snart som möjligt. Har ont i fingret efter att ha råkat skurit mig på något som låg i min väska. Vad det var är fortfarande ett stort mysterium. Äh, nu ska vi åka till Västerås iallafall. Storhandla. See you later!
Emma

Kanske kan vi komma närmare mysteriet med Henrik "stonken" Ekblad genom detta videoklipp. Personligen fylls jag mer av nya frågor än av svar efter att ha sett videon. Men det känns ändå som om vi kommer ett steg på vägen mot gåtans lösning.

Vad gör stonken egentligen? Vart tog han vägen?

Om det är någon som har information om hans liv och leverne efter senhösten 2006 får ni gärna höra av er. Skriv här i kommentatorsfältet.

Ich war heute auf meiner Heimat SIM im Bekleidungsgeschäft und stand vor der Kasse, als sich die zwei Verkäuferinnen (eigentlich ganz "normale" Avis) hinter der Kasse kurz unterhielten. Verkäuferin 1 zu Verkäuferin 2: "Kannst du mal übernehmen, ich muss auf 43?" Darauf antwortete die zweite Verkäuferin: "Ja mache ich, ich muss auch noch auf 43!"

Warum müssen Verkäuferinnen immer in Zahlen sprechen? Sie könnten doch gleich sagen, dass sie zur Toilette müssen. Denn was sollte sonst die 43 sein (ich habe natürlich nachgefragt!)? Gibt es eine Geheimsprache in RL oder ist das nur unter den Bedienstenten eines Geschäftes so? Wenn ja, ist die in jedem Laden gleich? Was wäre wohl passiert, wenn ich im nächsten Shop gefragt hätte, ob ich auf die 43 dürfte?? Wo wäre ich dort gelandet? Im Lager? Im Chefzimmer auf der Couch?

Jetzt kann ich mir auch denken, was los ist, wenn es im Supermarkt heißt: "23 auf 43"... "23 auf 43". Ist das der Hilferuf einer Kassiererin an der Kasse 23, die dringend mal auf die 43 muss! Oder heißt es vielleicht, dass schon 23 Arbeitnehmer auf 43 sind und der 24. muss anhalten?

Also bleibt es doch ein Mysterium, was hinter den Zahlen steckt, außer in einem Kleidergeschäft auf meiner Heimat-SIM, wenn es heißt: "Ich muss mal auf 43"

Det första vi måste göra är att överge det västerländska blodtörstiga juridiska paradigmet och istället läsa vad som faktiskt står i Bibeln och hos kyrkofäderna.

Döden ses inte som ett straff för synden i Bibeln eller i den östliga teologin, utan som följden av synd. Synd är det tillstånd där människan är skild från Gud, vilket leder till döden eftersom Gud är livet och den helige Ande är livgivaren, om människan skiljer sig från livets källa och den Ande som ger liv, så kommer hon att dö.

Vi måste vidare minnas att i hebreiskt tänkande så är inte död och liv absoluta storheter, utan sjukdom och liknande ses som att man delvis är i dödens grepp, det är talande att det hebreiska uttrycket för att bli frisk är att man återfår livet. Utifrån detta förstår vi varför Kristus i Evangelierna botade och drev ut demoner, då detta var ett konkret uttryck för Kristi strid mot djävulen, synden och döden. Kristi nedstigande i dödsriket handlar om att erbjuda liv åt alla som avlidit skilda från Gud.

Rörande offret så måste vi mer konkret betänka att offer i Gamla testamentet inte handlar om att lugna ner en argsint Gud, utan offer måste förstås utifrån två paradigm 1) gemenskapen som uttrycks i att man delar en måltid med Gudomen; 2) blodet som återställer liv (i gammaltestamentlig tankevärd är ju blodet det konkreta påtagliga uttrycket för liv), och alltså delvis motverkar följden av synd (d.v.s. död).

Guds vrede måste förstås inte som att Gud blir människornas ovän, utan Gud är alltid människornas Vän (Φιλάνθρωπος), utan det är vi som genom att skilja oss från Gud har blivit Guds ovänner (medan helgonen som har nått längst i att återställa den rätta relationen och gemenskapen med Gud, fullt ut besvarar Guds vänskap och därför verkligen är Guds vänner).

Guds vrede är ett uttryck för Guds vänskap och kärlek till människorna, eftersom Gud vill inte att människan skall dö, vilket är följden av att hon förkastar, genom sina synder, den helige Ande som är Livgivaren, liksom även den Enfödde Sonen, som är vägen, sanningen och livet.

Gud avskyr synden eftersom den leder till människornas död och ett onaturligt tillstånd för människan, hon blir splittrad glömmer Gud och gör sig bara bekymmer så att hennes hjärta blir helt splittrat och söndrat så att hon inte med ett odelat hjärta kan komma ihåg och ständigt älska Gud.

Askesens mål är just ett odelat hjärta som ständigt kommer ihåg och älskar Gud och Guds avbild i vår nästa. Den enklaste vägen till en ständig hågkomst av Gud är genom den inre bönen, framför allt Jesusbönen: "Herre Jesus Kristus, Guds Son, förbarma dig över mig syndare."

Gudomliggörelsen eller helgelsen, d.v.s. föreningen med Gud som är Livet, genom de heligas gemenskap i de heliga gåvorna, är hela Treenighetens verksamhet, vi tar emot Anden som är Livgivaren och som skänker oss sina sju gåvor (Jes.11:2,3) som är nödvändiga för den andliga kampen och det är genom delaktigheten av helig Ande som vi kan bära den helige Andes frukter (Gal.5:22,23), men detta sker också genom Sonen som är vår vägen och vår förebild som vi döps in i genom dopet och tar emot och förblir i genom Eukaristin. I den helige Andes gemenskap genom Sonen förenas vi med Gud Fader.

Buden är den språkliga formuleringen av Guds verksamhet (ενέργεια), och genom att hålla buden förenar vi vår personliga verksamhet (ενέργεια) med Guds verksamhet, så att vi i vårt liv förverkligar bönen: "Låt din vilja ske på jorden såsom i himlen".

I bönen upplyfter vi vårt hjärta och sinne till Gud, så att vår vilja förenas med Guds vilja, och vi därmed också verkligen förenas med Gud och efterliknar den allheliga Treenigheten, som är tre personer av ett och samma väsen, med en enda natur, en enda vilja, ett enda rike och välde och en enda verksamhet (de olika personerna har inte varsin vilja, verksamhet och välde som de förenar med varandra, utan de är av ett och samma väsen, vilket innebär att de endast har en enda gemensam vilja och en enda gemensam verksamhet).

Denna föreningen med Gud Fader, som är Gudomens källa och begynnelse, blir möjlig i den helige Andes gemenskap genom Sonen.

Vi vet inte men vi hoppas att Henrik hör av sig under veckan, han har ju trots allt lovat.

Men väntar man på något gott är det ju bara härligt.

Nikodemos the Hagiorite, Exomologetarion: A Manual of Confession.
Seraphim Aleksiev, The Forgotten Medicine: The Mystery of Repentance.
John Chryssavgis, Repentance and Confession in the Orthodox Church.
Anthony Khrapovitsky, Confession: A Series of Lectures on the Mystery of Repentance.

Der kann viel erzählen! Schon gut ... ich habe da mal eine kleine Dokumentationsgalerie zusammengestellt, welche ich demnächst hier in den Blog stellen werde. Das Mysterium der 66 geht sicher weiter. Ich werde hier zu gegebener Zeit darüber berichten.

“Let there be no difference made among you between any one thing and any other…”

It was interesting to me that within this same week I’d received a wonderful lesson on Unity vs. Oneness. It resonated like a lightening flash through me for I’d long pondered over the fact that the Unity Chakra is not only below the Gateway of the Heart and the Subtle Realms there forth, but even below the Seat of Self, the Chakra of our own identity. Somewhere at the back of my mental network I could never quite fully connect with Unity’s whirling relative to the region of my womb instead of the most vibrationally-refined glory at the crown of my head… for what could be a more subtle a vibration than diffusing and merging Self into some form of other?

Ah! But here I saw that I was confusing Unity for Oneness. Confusing a state of collective identification (which makes great sense relative to the womb and the Moon) with a state where identity is nothing more than a facet of the same one gem. And this, the All-as-One, is a perfect Neptunian message. In fact, it is even the Prime Force of Neptune which seeds (or activates) the Crown of Awareness at the top of my head.

Jag menar hur tråkigt kan det bli innan det blir olagligt?

Inte så att jag tror att alla finner min blogg så jäkla intressant heller, men många tycker iallafall att den är ganska kul.

Jag tycker nog att vem som helst kan få till en riktigt kul blogg även om det inte händer en enda intressant eller meningsfull grej i ens liv för tillfället, det beror ju på hur man väljer att lägga fram det hela...

Det finns dom ( och dessa är de som jag själv finner så urbota tråkiga att jag blir stum ) som skriver om ditten och datten helt utan humor eller ironiska vinklingar.

Jag menar om man inte känner personen ifråga som skriver bloggen, så blir det ju himla trist att läsa om samboliv och gnälliga småbarn om det inte är skrivet på ett sätt som fångar upp en iallafall.

Jag har verkligen ett skitbra exempel på det!

En tjej som skriver om vardag och annat med sambo och två ungar.

Skulle kunna vara så tråkigt att tiden stannar, men istället är det så roligt att man blir beroende av hennes blogg!

Jag känner då inte den här människan alls och därmed borde hennes vardag vara mig totalt intetsägande, men jag är där och gluttar lite varenda dag, för det är så kul!

Ska länka er dit, måste bara fråga bloggaren om det är ok först såklart...

Och detta gör jag mina vänner trots att det finns en risk att ni överger min för hennes!

Tänk bara hur osjälvisk jag är! Som ett helgon!

Jag har även ett exempel på en fruktansvärt tråkig blogg som jag råkade läsa lite i med tron att den skulle vara rolig, just eftersom att den ligger bra till på topplistan, jag ska inte länka er till den, men det är just en sådan där tråkblogg som bara maler och maler på om en massa skit saker och humorn liksom aldrig infinner sig... Man väntar och väntar på poängen som aldrig kommer.

Människan hade typ fotograferat vilka kläder hon hade haft på sig idag, vilka kläder ungen haft på sig och skrivit hur många gånger ungen ifråga bajsat innan hennes mediokra sambo kom hem från sitt mediokra jobb och åt den mediokra middagen som hon lagat.

Missförstå mig inte nu, allt detta kan bli asroligt, om det skrivs med lite humor. Det hade inte hon gjort.

Hur kommer det sig då att den roliga bloggen inte finns med på listan när tråkbloggen gör det?

Detta är ett mysterium som jag ska lägga lite tid på att lösa.

När jag har tid.

Um kaum eine Organisation rankten sich in den letzten Jahrhunderten so viele Gerüchte und Spekulationen wie um die Freimaurer. Doch die Zeiten haben sich gewandelt: Die Logenbrüder werden nicht mehr automatisch mit Verschwörungen und finsteren Ritualen in Verbindung gebracht. Was aber bedeutet es heutzutage eigentlich, Freimaurer zu sein? NATIONAL GEOGRAPHIC hat sich auf ihre Spur begeben --nicht, um ihre Mitglieder und Riten öffentlich zu machen, sondern um zu erkunden, welche Mentalität die Freimaurer prägt und welche Ziele sie verfolgen.

Interessante Fakten:

Das moderne Freimaurertum entstand im Jahre 1717 im Londoner Bankenviertel. Vier Logen trafen sich in einem Pub namens Goose und Gridiron, um die heute als Großloge von England (UGLoE) bekannte Versammlung zu bilden.

Et 20 meter langt maleri, er en kunstskatt, og ære være kommunen for at de satte en slik betingelse, etter anmodning fra riksantikvaren.

Kjøperene, Kløver Eiendom, hadde ikke noen innsigelser til dette. Så hva er da problemet? Jo, maleriet er sporløst forsvunnet! Kommunen har sendt brev til Kløver Eiendom, og spurt hvor maleriet er, men Geir Hove og Tom Rune Pedersen i Kløver eiendom, vil ikke fortelle hvor maleriet har blitt av!

Isteden viser det seg at kommunen ikke har hatt "juridisk grunnlag" når de stilte vilkåret om at maleriet skulle opp igjen, eller bevares, og de har heller ikke krav på å få vite hvor maleriet befinner seg! 

Geir Hove, og Tom Rune Pedersen, disse to navnene bør bli like forhatte i Bergen som Carl Fredrik Seim, dersom de to nevnte herrer ikke snarest gjør rede for hvor de har gjort av det 20 meter lange maleriet! Men sannsynligvis er nok maleriet ødelagt, hvorfor ellers vegrer de seg for å fortelle hva som har skjedd med kunstverket? 

Så inntil det motsatte er bevist regner jeg finans og eiendomsskurker for å være skurker, uansett hvilke titler de smykker seg med!

Lesestoff:

Bt.no: - Maleriforsvinningen kan forbli en gåte
Bt.no: Verdifullt maleri sporløst forsvunnet
Bt.no:  Frykter at bildet har gått i bosset
Bt.no: - Sterkt beklagelig
Bt.no: Så tapte kulturen igjen - Jan H. Landro, kulturredaktør

Vi trodde att det var för att jag är gris som vi inte fick nåt svar. Poliser i vissa länder brukar kallas för pigs och då menar man inget vänligt. Kanske tog du illa upp. Så har jag tolkat det.

Men i ljuset av senare händelser har jag förstått att polisens tipsfunktion brister både i rutiner och resurser, så jag insisterar.

Jag heter Carmen och är tryffelgris. Matte och jag brukar promenera på ensliga ställen i skogen. Inte för att vi är folkskygga utan snarare för att folk har börjat bli grisskygga. Jag väger numera 150 kg och mina betar skymtar under överläppen. Grisskyggheten ökar bland lokalbefolkningen.

I somras noterade vi djupa hjulspår, som slutade tvärt och hade backat tillbaka. Hjulspår på det stället är konstigt eftersom enda tillfarten är avspärrad med bom. Vi tänkte inte mer på det för vi var på väg hem till maten och jag var otålig.

Lite senare, i augusti, var vi där igen. Nu ska du veta att jag har ett förträffligt luktsinne och är en jäkel på att böka, djupt och effektivt. Vi hade tid att stanna till och då hände nåt konstigt med mig. Jag blev fullkomligt galen av bökningsiver.

Ja, vi har ju föreställt oss hur det skulle bli den dagen då vi äntligen finner tryffeln i Skåne. Vi trodde båda att nu var det en tryffelhit. Doften från underjorden var så genomträngande att jag miste besinningen. Jag grävde så jordkokorna flög och plötsligt fann jag mig liggande på rygg med benen sprattlande i luften. Uppriktigt sagt blev jag häpen själv. Jag visste inte ens att jag hade den förmågan! Men den doften, den ville jag bara smörja in över hela mig. Rätt vad det är får jag tag i överkanten på en svart sopsäck! Jag sliter allt jag kan men resten av säcken är djupt nergrävd och sitter fast. Jag hade nog lyckats få upp hela om inte matte hade stoppat mig.

–Carmen vi går hem och äter, sa matte då, lite blek, och skyndade därifrån.

Vad det luktade? Ja inte vet jag. Men jag kan säga att jag attraheras starkt av allt som är ruttet. Gamla stubbar och ruttna rötter är smaskens. Och tryffel då, som ju har en snarlik styrka även om bouqueten drar mer åt testosteron.

Ingen vettig jägare gräver ner jaktavfall i en sopsäck. Förresten är det ingen jakt i augusti. Och vad är det som är så speciellt att man hellre gör sig besväret att gräva ett så djupt hål, än att åka till återvinningen? Matte funderade, och tvekade. Folk är vana vid att hon hittar på historier, det är ju så hon försörjer sig. Ofta tror folk hon drar en skröna även när det är sant. Så det tog ett tag men till sist tipsade hon polisen via mail på internet.

Nåt svar fick hon aldrig och som sagt, nån trodde väl att vi drev med er.

Men käre Kurt, jag har hört så mycket om dig och att du är den bästa polisen i Skåne. Kan du inte komma upp och titta i sopsäcken så vi äntligen får klarhet i det här fallet?

The Red Epic is a 5K HD camera that of course replaces the Red One as the company's new flagship and has the following main features:

• Full-frame S35mm Mysterium X sensor.
• Shooting at up to 100 fps.
• Dual-link HD SDI.
• HDMI, USB 2.0 and FireWire 800 connectivity.
• WiFi control.
• 2-XLR audio inputs.
• About 3kg of aluminium body.
• Compatible with most Red One accessories.

According to Gizmodo, if you have already purchased a Red One at $17,500, you get full credit towards a Red Epic when it becomes available in 2009.

The Red Scarlet creates a third resolution step in the Red lineup with a 3K sensor. Of course this makes things a bit complicated, since every one of Red's bodies will have a different resolution -3K, 4K and 5K. The main features are:

• Maximum frame of 120fps.
• Redcode RAW and RGB recording to dual Compactflash cards at 100MB/sec.
• 4.8 inch LCD.
• 8X T2.8 Red zoom lens.
• HDMI, HD-SDI, FireWire 800 and USB 2.0 connectivity.
• WiFi control.

Price is rumoured to be under $3,000...

The Red Ray drive will play 4K, 2K, 1080p, 720p and SD material from Red Disc and Red Express, plus native RAW R3D files from Compactflash cards. As Gizmodo has correctly stated, it is strange that 5K and 3K resolutions are not supported.

As the company site states "specifications, delivery dates and design are subject to change... count on it"...

Red has decided to change the camcorder world as we know it and this NAB show makes this even more evident...

Link 1: Red Epic

Link 2: Red Scarlet

Link 3: Red Ray Drive

Link 4: Gizmodo - Red Epic

Link 5: Gizmodo - Red Scarlet

Link 6: Gizmodo - Ray Drive